Találkozások

A kortárs képzőművészet sokszínűségét emlegetni közhely, de fontos azonnal ehhez hozzá tennünk, hogy szemléletek, művészi magatartások, sorsok változatossága mellett a képzőművészet nyelve is egyre egyetemesebb. Ez a jelenség elősegíti a pezsgést, generálja az eredeti gondolatot, a személyes megközelítést. Természetesen, mint minden kortárs művészeti folyamatot, a képzőművészeti történéseket is befolyásolják divatok, melyek hátterében azonban sok esetben a valóság közös élményeiből eredő közelítések állnak. De abban nincs divat, hogy valami elvont vagy valóság közeli, figuratív vagy nonfiguratív. A művészi lehetségességek határai leomlottak. A művész igazodhat máshoz, másokhoz, de leginkább magához kell (ha tud), de ez csak akkor lehetséges, ha biztos értékszemlélete, világról és művészetről vallott nézetei vannak. A sokféleség a művészet egyik megkülönböztető jegye, s ennek jegyében kerül előtérbe a forma felidézésével szemben a forma alkotás fontossága. Bárány Terézia alkotói magatartásának egyik megkülönböztető jegye, hogy nem ábrázoló képzőművészetre törekszik, hanem a kifejezőre, nem annyira színben gondolkozik, hanem inkább formában, nem nyugalmat kíván teremteni munkáin, hanem sajátos feszültséget teremteni. Munkái sokféle közmegegyezéses művészettel kapcsolatos várakozással szemben állnak. Alkotói megközelítésében nem kívülről halad befelé, hanem épp fordítva: belülről halad kifelé. Lelki állapotok, indulatok, feszültségek, szorongások projektálódnak, vetítődnek ki képei felületeire. A kép kifejezést használtam, mint összefoglaló kategóriát, mert – nézetem szerint – Bárány Terézia képminőségei is újszerűek. Művei nem is festmények és nem is grafikák. Nem festmények, mert színredukcióik, fekete-szürke-fehér tónusaik még akkor sem festmény karakterűek, ha a barnás árnyalatok is szerephez jutnak, de mégis „útban vannak” a festészet felé. Viszont nem is grafikák, mert nem a hagyományos grafikai eszköztár jellemzői érződnek, ugyanis nincs e műveknek igazi rajzi karakterük, nem metszettek, nem a grafikai vonal kap szerepet, ám mégis rápillantva úgy érezhetjük: útban vannak a grafika felé, de az is lehet, hogy távolodnak attól… Vagyis Bárány Terézia munkái határesetek , melyek ettől a ténytől és különös állapottól válnak izgalmasabbá. Ha innen nézem őket: ilyenek, ha onnan nézem őket: olyanok. Ez a lebegtetett mű-minőség párosul a készítés proceszszusának titokzatosságaival. Fehér vagy tört színű alapra dolgozik, de ez jellemzően nem egy réteg, hanem például vászonra ragasztott különböző papír rétegek szövedéke, melyre kerül a belülről indított, lendületes kompozíció, különleges festék anyaggal. Tehát mind a textúra, mind a faktúra kiemelt jelentőséget kap e műveken, melyek gesztusszerű megvalósítása igen perfekt, s a rétegeltség miatt szerepet kap sajátos transzparenciájuk is. Valamiféle akciófestészeti magatartás érzékelődik a művek látványa mögött, az alkotó kézmozdulatait szinte látjuk a kép látványával együtt, a spontán és a tudatos művészi magatartás pedig különös drámai atmoszférát ad a megszületett műtárgynak, melyben tehát a drip painting (dripping), csurgatásos festészet technikája is felsejlik. Az alkotás módszerének és technikájának is következménye, túl a művészi magatartás tudatosságán, hogy ezek a művek jellemzően absztraktak és nonfiguratívak, ám mégis a kész mű kiválthat bennünk olyan utalásokat, ráérzéseket, s a művekben olyan jelenségeket érzékelhetünk, melyek az elvont megoldásokon és címeken túl (Örvény, Áramlás, Kitörés, Lendület) lehetőséget adnak konkrétabb címekre (Kalapban, Torzó, Körtánc). Bárány Terézia műveinek szemlélésekor nagy jelentőséget kap a beleérzés, hogy a nézői, befogadói magatartás toleráns és asszociatív legyen, hogy a művész által a szó szoros értelmében: elképzelt (kigondolt és megvalósított) látványt ő maga is megérezze, megismerje, átélje.

Bárány Terézia munkáiból igazi, valóságos kortársi életérzés sugárzik. Korunk békétlenségei, feszültségei, kollíziói, szorongásai tevődnek át e művekbe, melyek tehát egy alkotó lélek mélyeiből intencionálódnak, ám személyes esztétikai értékteremtésként manifesztálódnak. Határesetei igazi, valóságos művekké transzponálódnak. E munkák felfedezések, mely a művész felfedezésével is együtt jár. A művészt a művek igazolják, hitelesítik.

Budapest, 2017. december

Feledy Balázs